Eggyel (vagy kettővel?) alábbi bejegyzésemben említettem, miért kételkedek az összes ufós sztoriban. A kozmikus naptár miatt.
Pofonegyszerű: a kozmikus naptár a Föld születésétől a mostanáig eltelt időt egy évre vetíti ki. A Föld kb. 4,5 milliárd éves. Volt a Nagy Bumm, aztán a gravitáció és némi mázlifaktor segítségével összetömörültek a bolygók és a csillagok, köztük a Föld is, ami nemigen volt barátságos helynek nevezhető: több ezer fokos olvadt kőzet volt az egész, nagyon-nagyon sokáig. Aztán lehűlt, szépen lassan, nincs hova sietni. Aztán - talán meteorbecsapódásoknak köszönhetően - lett rajta víz. Abban meg lettek mindenféle élőlények. Amiknek egy része kimászott a vízből és elkezdett a szárazföldön élni. És fejlődni. Lettek dinoszauruszok, amik aztán jól kihaltak, hiába voltak olyan nagyok és erősek, aztán jöttek ősemberek, és sok-sok elpusztult civilizáció. Újrakezdés újrakezdés hátán. Majd aztán úgy pár ezer éve elkezdődött a mi civilizációnk.
A naptárt alapul véve januártól nagyjából szeptemberig nem történt semmi. Na jó, ez így nem igaz, mert például létrejöttek bizonyos kőzetek, meg a légkör, óceán és hasonlók, de élet, az semmi. Szeptember körül kezdtek megjelenni az első életformák, az egysejtűek. Aztán október körül jöttek a puhatestűek, novemberben a szilárdabb vázzal rendelkezők, és december elején a dinoszauruszok (akik, mint tudjuk, jól kihaltak, hiába voltak olyan nagyok és erősek).
Az előember, akivel mi már nehezen tudnánk kommunikálni, december 31-én jelent meg, estefelé, sötétedéskor. Késő este, úgy 10 óra felé megtanulta használni a tüzet. Alig fél perccel éjfél előtt született Jézus. És most van éjfél.
Nos, ezért nem hiszem el az ufós sztorikat. Mert ha jönnének is, páratlanul jól kéne tudniuk időzíteni ahhoz, hogy egyáltalán érdekeljen valakit az ittlétük. Ha egy ufó akárcsak másodpercekkel hamarabb jön a kelleténél, nem találkozhat olyan élőlénnyel, akit érdemes lenne elrabolni, vagy akinek ufós trükköket lehet bemutatni, vagy elhozni a világbékét, vagy leigázni és elrabolni kincseit. Ha egy-két órával hamarabb jön, akkor nem találkozik senki emberszerűvel, és ha néhány héttel hamarabb jön a kelleténél, akkor esetleg le sem tud szállni, mert nincs szilárd talaj a lába alatt. Véleményem szerint, ha az emberiség még jó sokáig marad a fenekén, és megtanul hosszú távon túlélni, valamint kijut a világűrbe (nem, nem a Holdra gondolok, mert az még csak a szomszédság), akkor lehet esély arra, hogy egyszer tényleg pacsizhatunk a marslakókkal. Akik nyilván nem a Marsról fognak jönni, de ne legyünk ennyire szőrösszívűek.
És hát ki tudja, hátha a Pixar alkotóinak van igaza, és ufóék tényleg itt jártak? Esetleg ez egy rejtett üzenet, és az alkotók valós események alapján animálták ezt a filmet? Húúúúúú......
