Három szóban össze lehet foglalni ezt a filmet, a következőképpen: klisé, klisé, klisé.
Az első rész évekkel ezelőtt egész jó volt, bár túl sok emlékem nem maradt róla, csak hogy pörgős film volt. Éppen ezért nem bántam, hogy a második részbe tettek pár másodperces flashback-eket (így hívják ezt egyébként?) az első részből, jött is az "ahaaa, tényleg" élmény.
Tudom, nem új film ez a második rész se, de hozzám csak tegnap jutott el, ez van. Tipikus popcorn-mozi, főhős apucival, félfőhős-lánnyal és "nee-neee-neeeeee" szókincsű anyukával. De most komolyan, elgondolkodtam egy percre, hogy ha engem elrabolnának, telne-e tőlem több, minthogy fájdalmasan nyögjek, és folyamatosan azt mondogassam, hogy neee-neeee, lehet, hogy nem, de azért a forgatókönyvírók kicsit megerőltethették volna magukat. Mondjuk így legalább a színésznő megspórolta a sok szövegtanulást, számára tiszta nyereség.
A végére, de éppen csak a végére főhős apucinak lesz egy, azaz egy karcolása az arcán. Egyébként ütik, vágják, verik, de még csak fel se dagad a képe, micsoda szerencse, egyébként rosszul mutatna a vásznon, de az az egy darab apró vágás az arcán, jelképezi a hős fáradtságát, és hogy azért ő sem egészen sebezhetetlen. Csak majdnem. Amennyi rosszfiút lekaszabol, nem csoda, én a másodiknál kidőltem volna, persze én nem vagyok se hős, se apuci.
Egyébként ha albán lennék vagy török, jól elküldeném a filmkészítőket a picsába. Minden, ami a filmben hozzájuk kapcsolódik - a sokcsillagos hotelt kivéve - koszos és rendetlen, lepusztult és szegényes, na ne már. Az amerikaiak természetesen tiszták, frissek és ha szagos mozi lenne, kiderülne, hogy még illatosak is a legnagyobb megpróbáltatások közepette, amire jó példa, hogy elrabolt anyucinak, akinek éppen kezdik kínozni a kardigánját egy körömollóval (!), olyan szépen fésült és tisza volt a sérója, hogy esküszöm, megirigyeltem. Ez aztán a helytállás!
