Első lépcsőfok: a Föld, ahol élünk. Egy naprendszer része, ahol 8 (+1) bolygó, és egy csillag található, ami körül a bolygók keringenek.
Második lépcsőfok: A Tejútrendszer. Spirális galaxis, 200 milliárd csillaggal, aminek egyike a mi Napunk, ezt levonva marad még 199 milliárd 999 millió 999.999 csillag - nagyjából, mert pontos számot jelenleg nem tudunk mondani. A Tejútrendszer egyik spirálján üldögélünk mi, és ki tudja kik még, egy hatalmas nagy fekete lyuk körül keringve.
Harmadik lépcsőfok: Az Univerzum. Ami, óvatos becslések szerint is legalább 10 milliárd galaxist tartalmaz. A 10 milliárd galaxis egyike a Tejút, aminek egyik spirálján van a Naprendszer, és annak egyik bolygóján vagyunk mi. (A multiverzumot szándékosan nem említem.)
És akkor most gondold el: valóban számítasz? Számít, hogy hogyan végzed a munkádat? Számít, hogy befizetted-e a villanyszámlát? Van jelentősége annak, hogy megházasodsz, elválsz, megözvegyülsz, fiatalon vagy öregen halsz meg, békében-e vagy háborúban? Vagy annak, hogy meg tudod-e venni a legújabb Iphone-t, hogy elhívnak-e randira?
Ha az egészet nézzük, nincs. Ugyanis semmi nem fog megváltozni tőle, akár így történik, akár úgy. Ha az egész emberiség egy szempillantás alatt kihalna, az sem számítana. A Naprendszer ugyanis a helyén marad. A Tejútrendszer is marad. Az Univerzum is marad, nem szalad sehová, a fizika törvényei nem változnak meg, és ha nagy merészen azt is képzeljük, hogy nincs a tízmilliárd galaxis 10x200 milliárd csillagának egyetlen olyan bolygója sem, ahol ne lenne hozzánk legalábbis hasonló élet - majd lesz. Mert a csillagok sem számítanak, azok is meghalnak, másikak pedig újjászületnek. Sőt: bizonyos elméletek szerint ahogy létrejönnek az Univerzumok (ezt hívják Nagy Bummnak), ugyanúgy el is pusztulnak, tízmilliárd galaxissal együtt.
Ha te benyúlsz egy képzeletbeli hangyabolyba, és kinyírsz egyetlen hangyát, számítani fog? Természetesen nem. Ha felgyújtod az egész hangyanépséget, az sem. A többi hangya végezni fogja a dolgát a világon. Hasonló a helyzet velünk, emberekkel is. Szeretjük fontosnak hinni magunkat, annyira, hogy régen azt képzeltük - és egyesek még most sem szoktak le erről - hogy mi vagyunk a világ középpontja. Pedig baromira nem vagyunk azok. (Többek között ezért kételkedem az ufós elrablásos sztorikban is.) Piszok mázlisák vagyunk ugyan, amiért egyáltalán élhetünk, és ilyen kellemes körülmények között - amihez számos feltételnek teljesülnie kellett -, de fontosak nem vagyunk.
Nagyon szeretem a világegyetemet. Gyönyörű, és lenyűgöző, és nem mellesleg semmi perc alatt helyére teszi az embert. És ha a fenti okfejtés nem volt elég szemléletes saját apróságunk megmutatására, nézd meg ezt:
