mindenannyi

Első lépcsőfok: a Föld, ahol élünk. Egy naprendszer része, ahol 8 (+1) bolygó, és egy csillag található, ami körül a bolygók keringenek.

Második lépcsőfok: A Tejútrendszer. Spirális galaxis, 200 milliárd csillaggal, aminek egyike a mi Napunk, ezt levonva marad még 199 milliárd 999 millió 999.999 csillag - nagyjából, mert pontos számot jelenleg nem tudunk mondani. A Tejútrendszer egyik spirálján üldögélünk mi, és ki tudja kik még, egy hatalmas nagy fekete lyuk körül keringve. 

Harmadik lépcsőfok: Az Univerzum. Ami, óvatos becslések szerint is legalább 10 milliárd galaxist tartalmaz. A 10 milliárd galaxis egyike a Tejút, aminek egyik spirálján van a Naprendszer, és annak egyik bolygóján vagyunk mi.  (A multiverzumot szándékosan nem említem.)

És akkor most gondold el: valóban számítasz? Számít, hogy hogyan végzed a munkádat? Számít, hogy befizetted-e a villanyszámlát? Van jelentősége annak, hogy megházasodsz, elválsz, megözvegyülsz, fiatalon vagy öregen halsz meg, békében-e vagy háborúban? Vagy annak, hogy meg tudod-e venni a legújabb Iphone-t, hogy elhívnak-e randira?

Ha az egészet nézzük, nincs. Ugyanis semmi nem fog megváltozni tőle, akár így történik, akár úgy. Ha az egész emberiség egy szempillantás alatt kihalna, az sem számítana. A Naprendszer ugyanis a helyén marad. A Tejútrendszer is marad. Az Univerzum is marad, nem szalad sehová, a fizika törvényei nem változnak meg, és ha nagy merészen azt is képzeljük, hogy nincs a tízmilliárd galaxis 10x200 milliárd csillagának egyetlen olyan bolygója sem, ahol ne lenne hozzánk legalábbis hasonló élet - majd lesz. Mert a csillagok sem számítanak, azok is meghalnak, másikak pedig újjászületnek. Sőt: bizonyos elméletek szerint ahogy létrejönnek az Univerzumok (ezt hívják Nagy Bummnak), ugyanúgy el is pusztulnak, tízmilliárd galaxissal együtt. 

Ha te benyúlsz egy képzeletbeli hangyabolyba, és kinyírsz egyetlen hangyát, számítani fog? Természetesen nem. Ha felgyújtod az egész hangyanépséget, az sem. A többi hangya végezni fogja a dolgát a világon. Hasonló a helyzet velünk, emberekkel is. Szeretjük fontosnak hinni magunkat, annyira, hogy régen azt képzeltük - és egyesek még most sem szoktak le erről - hogy mi vagyunk a világ középpontja. Pedig baromira nem vagyunk azok. (Többek között ezért kételkedem az ufós elrablásos sztorikban is.) Piszok mázlisák vagyunk ugyan, amiért egyáltalán élhetünk, és ilyen kellemes körülmények között - amihez számos feltételnek teljesülnie kellett -, de fontosak nem vagyunk. 

Nagyon szeretem a világegyetemet. Gyönyörű, és lenyűgöző, és nem mellesleg semmi perc alatt helyére teszi az embert. És ha a fenti okfejtés nem volt elég szemléletes saját apróságunk megmutatására, nézd meg ezt:

Hogy szegény vagyok-e, az viszonyítás kérdése. Lehet, hogy létezik erre egy nagyon konkrét meghatározás, statisztikai adatokkal alátámasztva, de ha van is ilyen, őszintén szólva engem nem érdekel.

Vegyük sorra: van egy lakásom, vannak benne bútoraim (bár a kép nagyon vegyes, hiszen bútort vásárolni szinte soha nem volt pénzem), van egy számítógépem, van internetkapcsolatom, van okostelefonom. Van egy hűtőm, aminek a fagyasztó részlege tele van kajával. Van a lakásban áram, hideg-melegvíz, télen van fűtés. Vannak ruháim, amiket felvehetek, bár a döntő többsége kínai, de nem járok szakadtan. Vannak a polcokon könyveim, igaz, maga a polc legalább 30 éves, vagy még több. A számlák jelen idő szerint be vannak fizetve, és bár voltak már csúnyább megcsúszásaink, és ahogy a helyzetet elnézem, lesznek is még, de - lekopogom - eddig még se kilakoltatást nem kellett átélnem, se a vizet nem szűkítették le, se a végrehajtó nem kopogatott az ajtón. A víz felszíne felett vagyunk, ha csak egy kicsivel is. Megkapom a fizetésemet, befizetjük a befizetnivalót, megvesszük a szükséges dolgokat, és többre nem futja. Sőt, igazából egyre kevesebbre. Tőlem a jelenlegi anyagi helyzetem a fejlődés és a kikapcsolódás lehetőségét veszi el. Nincs nyelvtanfolyam, nincs továbbképzés, nincs egyről a kettőre haladás, mert ennyiből nem lehet. Nincs kultúra (na jó: letöltött filmek és könyvtár), színház, legalább 20 éve nem voltam nyaralni. Vegetálás van, beosztás van, amit időnként nagyon rosszul élek meg, mert látom azt is, hogy akik velem egyidősek, és vagy szerencsésebbek, vagy jobban tudnak nálam valamit, azóta jogsit szereztek, nyelvvizsgát szereztek, diplomát szereztek, tehát fejlődtek, és bevallom, olyankor eléggé irigy vagyok. 

Mégis, több milliárdnyian vannak, akik a fél életüket odaadnák az én életkörülményeimért. Azok az emberek, akik nyomorba születtek, akik diktatúrákba születtek, akiknek kihívás mondjuk megtanulni írni-olvasni (és nem a képességek, hanem a lehetőségek hiánya miatt), azok, akiknek nem jut tiszta ivóvíz, elegendő étel, akiket eladnak, akikből gyerekkorban katonát csinálnak, akiket megölnek, akiknek egy betegség esetén esélyük sincs orvosi ellátást kapni, és még sorolhatnám hosszasan. 

Hogy hol kezdődik a szegénység, a minden bizonnyal nézőpont kérdése. Mást tekint szegénynek a vállalati vezető, mást a beosztott, és mást a kelet-magyarországi munkanélküli fiatal. Rengeteg olyan helyzet van, amiből még mindig van lejjebb, legfeljebb nem tudjuk elképzelni, csak azt, hogy az ilyesmi mindig mással történik meg, velünk soha. 

A nyár kedvenc trendjei (Ruha, szandál, papucs, szalmakalap, stb.)

Csinálj magadnak otthon napozókrémet fillérekből! (És olyan ritka hozzávalókból, amiket szinte senki sem tart otthon, de egyenként drágább megvenni, mint egy hektoliternyi naptejet egyben.)

Vigyázz, a napozás káros! (Ne napozz! Vagy ha igen, legalábbis keveset, és főleg akkor, amikor nem süt, az a tuti.) 

Íme a legjobb programok nyárra! (Utazás a Bahamákra, Abu-Dhabiba, Dubaiba, csóróbbaknak Horváthországba. Akik még ezt sem engedhetik meg maguknak, azok pancsikáljanak otthon.)

A leghűsítőbb finomságok receptjei! (Azaz: gyümölcslevesek, gyümölcsturmixok, a dinnye tíz különböző felhasználása, és fagylalt házilag.)

Hogyan éld túl a kánikulát? Tizenöt hűsítő tipp! (Utazz el Svédországba, vedelj vizet, zuhanyozz napi ötször, NE LAKJ PANELLAKÁSBAN, vagy ha mégis, vegyél már egy légkondit, a jóisten megáldjon!)

Ön hogyan éli túl a kánikulát? Írja meg! (És megírja: lepedőt kell tenni az ablakba, úgy nem jön be a meleg.)

Itt az igazi kánikula! (Ne lépj ki a lakásból, főleg ha szívbeteg vagy, terhes vagy, csecsemő vagy, idős vagy. Úristen, olvad az aszfalt. Rendkívüli képriport: a Blahán vizet osztanak.)

Nyári szerelmi horoszkóp. (Öööö....)

A strandolás veszélyei. (Ha papucs nélkül tusolsz, lábgombád lesz. Ha nem mész árnyékba időnként, rohadtul le fogsz égni. Ha besöröztél, ne menj a vízbe. Ha bekajáltál, akkor se. Mélyvíz csak úszóknak!)

Minden. Egyes. Évben. 

Cseresznyés piskótát sütni könnyű, gondoltam én. Vettem tojást, van liszt, vaj, cukor, sütőpor, és egy kerttel rendelkező rokonnak hála van a fagyasztóban kétszer fél kiló cseresznye is, ami azért is jó, mert a zöldségesnél 900 ft kilója, tehát idén sem veszünk. Olyan szép, könnyű, tetején porcukros süteményt képzeltem el, olyan tökéleteset, meseszerűt. 

Biztos nem vagyok egyedül azzal az érzéssel, amikor valami, amibe belefog az ember, már az elején jeleket ad arra vonatkozólag, hogy bizony ez a helyzet balul fog elsülni. Érzed, hogy ez így nem lesz jó, de megállítani nem tudod. Na, pontosan ezt kezdtem el kapisgálni, amikor a kiolvasztott és kimagozott fél kilónyi cseresznye mennyisége nagy jóindulattal számolva is 25 dekányira csökkent. Nem számoltam ugyanis az olvasztás során fellépő vízveszteséggel. Sebaj, ezúttal több lesz a tészta, mint normálisan, haladjunk tovább.

Feltöröm a tojást, hogy különválasszam a fehérjét a sárgájától. Öt tojás kell a tésztába. A harmadik tojás feltörésénél sárgája került a fehérjébe, ami rögtön el is elegyedett, tehát nem kihalászható kis sárga pacni lett, hanem olyan mintha a vízbe cseppentettem volna egy kis tintát. Kaptam a biztatást, hogy nem baj az a kis sárgája, felverődik az. Hát, nem verődött fel. Több percnyi robotgépezés után is olyan félig habos, félig híg izé lett belőle, szerintem horrormoziknál használhatnak ilyet, annak demonstrálására, hogy valakinek habzik a szája. 

Most a sütőben sül. Azzal mentegetem magam, hogy ha nagyon rossz lesz, még mindig hozhatok a közértből egy csomag nápolyit. 

Update: Kicsit sűrű, de azért finom! 

Három szóban össze lehet foglalni ezt a filmet, a következőképpen: klisé, klisé, klisé.

Az első rész évekkel ezelőtt egész jó volt, bár túl sok emlékem nem maradt róla, csak hogy pörgős film volt. Éppen ezért nem bántam, hogy a második részbe tettek pár másodperces flashback-eket (így hívják ezt egyébként?) az első részből, jött is az "ahaaa, tényleg" élmény. 

Tudom, nem új film ez a második rész se, de hozzám csak tegnap jutott el, ez van. Tipikus popcorn-mozi, főhős apucival, félfőhős-lánnyal és "nee-neee-neeeeee" szókincsű anyukával. De most komolyan, elgondolkodtam egy percre, hogy ha engem elrabolnának, telne-e tőlem több, minthogy fájdalmasan nyögjek, és folyamatosan azt mondogassam, hogy neee-neeee, lehet, hogy nem, de azért a forgatókönyvírók kicsit megerőltethették volna magukat. Mondjuk így legalább a színésznő megspórolta a sok szövegtanulást, számára tiszta nyereség. 

A végére, de éppen csak a végére főhős apucinak lesz egy, azaz egy karcolása az arcán. Egyébként ütik, vágják, verik, de még csak fel se dagad a képe, micsoda szerencse, egyébként rosszul mutatna a vásznon, de az az egy darab apró vágás az arcán, jelképezi a hős fáradtságát, és hogy azért ő sem egészen sebezhetetlen. Csak majdnem. Amennyi rosszfiút lekaszabol, nem csoda, én a másodiknál kidőltem volna, persze én nem vagyok se hős, se apuci.

Egyébként ha albán lennék vagy török, jól elküldeném a filmkészítőket a picsába. Minden, ami a filmben hozzájuk kapcsolódik - a sokcsillagos hotelt kivéve - koszos és rendetlen, lepusztult és szegényes, na ne már. Az amerikaiak természetesen tiszták, frissek és ha szagos mozi lenne, kiderülne, hogy még illatosak is a legnagyobb megpróbáltatások közepette, amire jó példa, hogy elrabolt anyucinak, akinek éppen kezdik kínozni a kardigánját egy körömollóval (!), olyan szépen fésült és tisza volt a sérója, hogy esküszöm, megirigyeltem. Ez aztán a helytállás!