Csak egy észrevétel, oké? Ne vedd komolyan, de talán érdekes. Gyere, mutatom.
Látod, hogy az exem hogy néz ki? Látod. És a másik exem? Ugye, hogy hasonlítanak? Hányszor mondtam neked, hogy sorminta, és mindig hozzátettem azt is, hogy: basszus! Igaz? Mert nagyon bosszantott. És azt hittem, csak velem űz valami irtó hülye játékot a sors, hogy mindig ugyanolyanokba botlom. Te meg azt mondtad, hogy ennek jelentősége van. Hát nincs! Vagy legalábbis nem úgy, ahogyan te gondoltad.
Nézd ezt a képet, ő az exem exének a volt élettársa. Most találtam meg facebook-on. Kire hasonlít? Az exemre, természetesen. Ugyanolyan az arcuk, a testalkatuk, a mosolyuk, igaz? És most nézd meg a volt élettárs új barátnőjét, kire hasonlít nagyon? Bingo, az exem exére. (Tudsz követni? Akkor jó.)
Emlékszel L-re, és az új barátnőjére, aki azóta elhagyta? Ugye tudod kire hasonlított az új barátnő? Rám. És emlékszel sok évvel ezelőttről Á-ra, aki azt hangoztatta, hogy a csaj, akibe szerelmes, olyan mint én vagyok? Istenem, ezer éve nem gondoltam plátói szerelmemre, D-re! Mindig hosszú, fekete hajú női voltak, és most a felesége teljesen ugyanolyan, mint a sűrűn váltogatott barátnői régről.
Látod, nem vagyok egyedül ezzel, sok mindenkinek - ki tudja, talán mindenkinek - megvan a maga sormintája, a típus, amit ha nem is keres, megtalálja. Kiszúrja a tízezerből azt az egyet, aki - egyre biztosabb vagyok benne - hasonlít Valakire. Egy Nagybetűs Valakire, aki volt egyszer, és talán egymás kezét sem fogták meg soha.